Akár azt is hihetnénk, hogy egy ital kereskedésnek nem érdeke az, hogy felhívja a figyelmet a felelősségteljes alkoholfogyasztásra és a mértékletességre. Azonban a mai világban már nem mehetünk el úgy a téma mellett, mintha nem lenne népbetegség az alkoholizmus – pláne Magyarországon. Éppen ezért mindenkinek, aki valamilyen formában kapcsolatba kerül az alkohollal, kutya kötelessége felhívni a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket hordozhat magában a túlzott alkoholfogyasztás.
Ahhoz, hogy felismerjük, hogyha valaki a környezetünkben, vagy akár mi magunk alkohol problémákkal küzdünk, érdemes ismernünk azokat a szinteket, vagy sokkal inkább megjelenési formákat, amik arra utalhatnak, hogy az adott személynek gondjai vannak az alkoholfogyasztással.
Persze nagyon sokféleképpen kiütközhet az, hogyha valakinek ez már a betegsége, de egy alapos és részletes leírás található a témáról a felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg oldalon. Ez egy olyan magánkézben lévő rehabilitációs intézménynek az weblapja, ahol az alkoholbetegséggel küzdőknek nyújtanak segítséget. Az a nevük, hogy Felépülők Családi Felépülési Központ, méghozzá azért, mert egy olyan család találta ki és vezeti az egészet, akik saját maguk is átestek ezen a rémes betegségen.
A cikk alapján alapvetően 3 formáját lehet megkülönböztetni a kóros ivásnak. Vannak az úgynevezett szinten tartó alkoholbetegek, akik napi szinten megemelik a poharat. Éppen ezért folyamatosan növekszik a toleranciaszintjük, így nem könnyű észrevenni, hogy isznak, mert alapvetően nem feltétlenül látszik rajtuk. Azonban az idő előrehaladtával és a tűréshatár folyamatos növekedésével egyre többet fognak kívánni és bírni, ami viszont biztos nyomot hagy a mindennapokon. Ezen kívül arról lehet még felismerni, hogyha valamiért nem jut hozzá az italhoz a szervezet, és ezért elvonási tüneteket produkál. Ilyenkor türelmetlenné és ingerlékennyé válhat a beteg. Persze orvosi oldalról megközelítve sok más tünete is van a dolognak, azonban hétköznapi emberként az elvonást a legegyszerűbb észrevenni.
Egy másik típus a kontrollvesztő alkoholista. Erre a csoportra az a jellemző, hogy nem iszik ugyan gyakran, de ha pohárhoz nyúl, akkor azt nagyon húzósan teszi. Nem véletlenül a gépszíjas alkoholista elnevezést is viszonylag gyakran használják erre a stádiumra. Ebben az esetben könnyen lehet azzal mentegetőzni, hogy de nem is iszom gyakran, de a függőség szempontjából a ritkábban, mégis hatalmas mennyiségű szesz elfogyasztása is ugyanúgy a rossz irányba vezet. Sok esetben ők már a génekben magukkal hozzák a hajlamot az alkoholbetegségre, vagy éppen az első italozós élményeik is filmszakadásig tartottak.
A harmadik típusnak az általános alkoholbetegek mondhatók, akik valahol az előző két kategória elegyét képezik. Tehát folyamatosan szinten tartanak, de időnként elszakad a cérna és akkor teljesen kontrollvesztő módon féktelen ivászatba kezdenek, aminek mondanom sem kell, hogy teljes káosz a vége.
Végeredményében teljesen mindegy, hogy hol tart a beteg ezen az úton, a lényeg az, hogy mindig van segítség és kiút. Ennek viszont az a kulcsa, hogyha teljesen őszinték vagyunk magunkkal és belátjuk, hogy problémánk van az alkohollal. Hiszen hogy másképp lehetne farkasszemet nézni egy ilyen betegséggel?! Csak akkor tudnak rajtunk segíteni, ha először mi is segítünk saját magunkon.