Véletlenek márpedig nincsenek – így jutottam az ital kereskedésből Tirolba – majd lettem főpincér egy menő budapesti étteremben

Vannak olyan emberek az életben, akik nehezen találják meg az életben, mi az, amit csinálni szeretnének, már ami a hivatást illeti. Nem állítom, hogy ez mindenkinek sikerül, habár elméletileg mindannyian foglalkozunk valamivel, de sajnos azt kevesen mondhatják el magukról, hogy az örömet is okoz. Már pedig aki megtalálja azt a hivatást, az többet nem dolgozik a klasszikus értelembe véve, hiszen az a hobbija is egyben. Sokunknak nem olyan egyértelmű ez, és sokat csapongunk, míg előbb vagy utóbb rájövünk- jobbik esetben- mi is az. Ez az út nálam is elég rögösre és hosszúra sikeredett, de kicsit sem bánom, hiszen rengeteg mindent sikerült ez idő alatt megtapasztalnom az életben.

Már ott kezdődtek a bajok, mikor érettségi után nem tudtam eldönteni, mihez szeretnék kezdeni magammal, akarok-e tovább tanulni, ha igen, akkor hol és mit. Amit célként tűztem ki, sajnos elérhetetlenné vált a magas felvételi ponthatárok miatt, így úgy döntöttem, hogy csak azért nem erőltetek magamra egy iskolát, amihez semmi kedvem és affinitásom, majd szépen alakul minden a maga útján. Mivel a nagybátyáméknak van egy ital kereskedése, az érettségi utáni nyáron ott kezdtem el dolgozni, illetve addig, amíg ki nem sikerül találnom, mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Persze mondanom sem kell, hogy a szüleim ennek kicsit sem örültek, de hát mit tudtak velem csinálni, mindig is makacs és önfejű voltam, sikerült meggyőznöm őket, hogy ez csak átmeneti dolog, ne aggódjanak, nem onnan akarok majd nyugdíjba menni. Nem volt rossz különben, a nyitvatartási idő is tetszett, mivel nem szeretek korán kelni, így a reggeli 10 órás nyitás kedvemre való volt, és mivel éjszakai bagoly voltam, az se okozott gondot, hogy este tízig kellett benn lennem. Nyilván, ha a barátokkal bulik szerveztünk, az is jól jött, hogy az italokat nagyker áron kaptam, tehát emiatt sem volt panasz.

Egy ilyen helyen azért sok féle ember megfordul, egész vegyes a vásárlói kör. Mivel én azt vallom, hogy nincsenek véletlenek, tudom, hogy annak is oka volt, hogy én ott kezdtem el dolgozni, így utólag teljesen össze áll a kép. Egyik nap is benn ültem az üzletben és épp az egyik gyerekkori barátnőm hívott skypeon, aki Németországban él, és gyakorlásképpen mindig németül szoktunk beszélni. Persze tudom, hogy munkaidőben nem illik ilyet, de ezért is jó volt a családi vállalkozásban dolgozni, hogy kicsit elnézőbbek voltak velem. Miközben tehát a barátnőmmel beszéltem, bejött az egyik törzsvásárlónk, aki meghallotta, hogy milyen jól beszélek németül, és amikor letettem, kérdőre vonva kérdezte tőlem, ha ilyen jól beszélem a nyelvet, miért nem gondolkodtam el már azon, hogy külföldön vállaljak munkát. Mesélte, hogy az ő lánya is így talált állást Ausztriában, bár neki nem ment ennyire jól a nyelv, amikor belevágott. Beszélt nekem egy oldalról, nevezetesen a tiroli.hu– ról, akik neki intézték az ausztriai állást. A lelkemre kötötte, hogy nézzek utána mindenféleképpen, főleg ha szeretnék nem kevés spórolni rövid idő alatt. Kicsit szkeptikusan ugyan, de felmentem az említett tiroli.hu  oldalra, gondoltam mit veszíthetek, maximum pár percet az életemből. Ahogy olvasgattam, miről is van szó igazából, kezdett az egész dolog nagyon szimpatikussá válni. Mivel szezonális munkákra közvetítenek, ami ugye pár hónapot jelent egyhuzamban, nagy kockázatot nem is vállalnék vele, gondoltam ár reálisan, ha ez idő alatt pedig pár ezer eurót el is rakhatok, akkor nagyon jó lehetőségnek ígérkezik. Tovább olvasva a kommenteket és a tapasztalatokat, nem is maradtak kétségeim a szolgáltatásukat illetően. Lényegében egy kis ráfordításért cserébe megírják az önéletrajzom és a motivációs levelem, elküldik közvetlenül a munkaadóknak, hogy én milyen állásokra pályázom, majd pedig ők keresnek meg engem, és nem nekem kell az állás után „szaladgálnom”. Ha pedig menet közben valami probléma merülne fel, bátran támaszkodhatok rájuk. Mivel engem a sok pozitív referencia meggyőzött, nem sokat haboztam felkeresni őket, és nem hazudok két hétbe se tellett, de több állás közül tudtam választani, mint amire valaha gondoltam. Végül egy felszolgálói állást vállaltam el, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen amellett, hogy rengeteg pénzt tudtam félre tenni, még felszolgálói gyakorlatra is szert tehettem. Így indult a pincér karrierem, ma már egy nagyon menő budapesti étterem főpincéri pozícióját tudhatom magaménak. Természetesen azóta már kijártam a szükséges iskolákat, ami ahhoz kellett, hogy magasabb pozícióba juthassak, de örülök, hogy amikor kellett ott voltam, ahol lennem kellett, ezzel megtudtam, hogy melyik az az út, amin el kell indulnom. És ebbe az ital kereskedésnek is benne kellett lennie.