Nem kell megijedni a címet látva, nem arról lesz szó, hogy hogyan kell egyszerre alkoholizálni, és gyereket nevelni! Minden csupán egy ártatlan kérdésről szól, ami egy jó barátom életében vált meglepően relevánssá.
Minden a gyerekkel kezdődött
Hősünket nevezzük most Marcinak az egyszerűség kedvéért. Marcival az egyetemen barátkoztam össze, egészen pontosan a kollégiumban, ahol nagy partyarc hírében állt. Az ő szobájukban minden csütörtök este (tekintettel a vidékiekre, akik péntek esténként hazautaztak) lehetett számítani valami bulira. Itt lehetett bármi az asztalon táncolástól kezdve a padlón ücsörgős lelkizésig.
Aztán az egyetemi évek elmúltak, és mit hoz az élet, Marci felelősségteljes családapa lett, és én kezdtem el egy italboltban dolgozni. Mivel a boltunkhoz közel lakott, gyakran találkoztam vele, és így mindent tudtam róla: közelgő esküvőjéről, élvezetes nászútjáról, útban lévő gyerekéről mindig az elsők között kaptam hírt, pedig nem tartozok a közeli rokonsághoz.
Amikor először jött be hozzám Marci babakocsival, hangosan felnevettem. Na, nem csak a látványtól, hanem attól is, ahogyan bejött. Szerencsétlen valami oldalági rokontól örökölt, ütött-kopott babakocsival próbált bejönni az ajtón, én meg épp kiszolgáltam valakit, így nem tudtam odamenni, hogy segítsek. Az egyik pillanatban az ajtó annyira rácsapódott, hogy a műanyagkerék végigrepedt. Biztos voltam benne, hogy a hazautat nem fogja kibírni, és igazam is lett – Marci másnap már kezdhetett is új babakocsi után nézni az interneten.
A legfontosabb az italbolt-álló babakocsi
Sose láttam még Marcit ilyen izgatottnak. A szokásos beszélgetéseink egyre nagyobb százalékban a megfelelő babakocsi kiválasztásáról szólt. Mutatta nekem a cikkeket, az áruházakat, a márkákat, a modelleket… Hozzá se tudtam szólni az egészhez, de őt ez a legkevésbé sem érdekelte. Megkérdeztem tőle, hogy ez ennyire fontos neki, akkor miért abban a romhalmazban tolta eddig a gyerekét? Azt mondta, hogy sértődés lett volna belőle, ha nem fogadják el, meg igazából úgy tűnt, mintha teljesen jó állapotban lenne, az ember pedig végső soron ott spórol, ahol tud.
Az új babakocsinak viszont tökéletesnek kellett lennie, ezért a válogatás nagyon alapos volt. Amikor már kicsit kezdtem unni a témát, akkor elkezdtem szándékosan a kifogásokat keresni azokban a kocsikban, amik éppen megtetszettek neki. Nem vagyok nagyon kedves ember, de igazság szerint jól szórakoztam, és nem is mondtam mindig haszontalan dolgokat.
Aztán elénk került egy darab, amibe nem tudtam belekötni. Az azt megelőző órákban gyakorlatilag tökéletes babakocsi szakértővé váltam, de még az én kritikus tekintetem sem talált benne kivetnivalót. Még az ára is megfelelő volt. Viszont éreztem Marci tekintetén, hogy szinte vár tőlem valamit, úgyhogy nem akartam csalódást okozni neki, és kinyögtem:
Alig fog majd sör férni alá.
Na, ezen nem csak ő, hanem a többi vásárló is olyan hangosan kezdett el röhögni, hogy páran meg is álltak az ajtó előtt, hogy megnézzék, vajon mi történhetett. Marci tettetve a homlokához csapott, mint aki erről a fontos paraméterről eddig megfeledkezett, majd kért egy mérőszalagot, és elkezdte megmérni a sörösdobozok magasságát, szélességét, és összevetette a kiválasztott babakocsi „csomagtartójának” méreteivel. A vicc, az, hogy a végén még jobban sikerült ezzel meggyőznöm arról, hogy azt a kocsit válassza, mert tetszettek neki a számok: akár 8-10 dobozzal is el tudott volna vinni, ha úgy akarta volna, márpedig ő ennél sokkal kevesebbért szokott bejönni hozzám.
Ez a vicc aztán szállóigévé vált közöttünk, és valahányszor vásárolni akartunk valamit, azt kérdeztük meg először egymástól, hogy „na, és hány sör fér bele”? Az érdekes az, hogy a babakocsi kapcsán egyszer tényleg fontossá vált ez az információ.
Néhány évvel a fenti eset után, amikor a gyerekek már régen kinőtték a babakocsijukat, Marci újra elkezdett bulikat szervezni. A gyerekeket átvitték a párjával a nagyszülőkhöz, ő pedig meghívta a közös barátaikat egy kis iszogatásra. Az egyik ilyen alkalommal rohanva érkezett hozzá, betolta a babakocsit, és szó szerint telepakolta mindennel, amit csak talált. Azt mondta, hogy táskában nem hajlandó ennyi mindent elvinni ezért most a babakocsit kinevezte sörszállító kocsinak. Nem fáradtam azzal, hogy szatyrot ajánljak fel neki: örültem, hogy végre tényleg kiderült, mennyi sör is fér abba a bizonyos babakocsiba akkor, ha nem fekszik benne a gyerek.