A házasság mindenki életében egy különleges alkalom, ami jó esetben egyszer van az életben. Az előző élet búcsúztatása pedig ugyanilyen fontos, lány- vagy legénybúcsú formájában. A nővérem nemrég ment férjhez, és hát igazán természetes volt, hogy én, a húga fogom szervezni a lánybúcsúját, ami persze nem telhet el italozás nélkül. Első körben összegyűjtöttem, hogy kik azok a lányok, akiket szívesen látna ezen az életre szóló bulin. Ez még a szervezés legkönnyebb lépésének bizonyult. Aztán jöttek a nehezebb körök…
Kitaláltam, hogy egy jópofa pólót készíttetek a csapatnak, amiben járhatjuk majd a várost petrezselymet árulva. Létre is hoztam egy chat csoportot (persze a nővéremet nem vettem bele), amibe beküldtem a lányoknak, hogy a póló készítés hogyan is alakulna, és hogy milyen mintát választottam. Na, a szócsatára, ami kialakult a több, mint tíz lány között, nem számítottam! Az egyiknek a póló színe nem tetszett, a másiknak a mintája, a harmadik azon hisztizett, hogy nem tud méretet választani… Mindezt annak tudtam be, hogy mikor elküldtem nekik a weboldalt, ahol a pólót készíteni szerettem volna, a bőség zavarában nem tudtak dönteni a csajok. Pedig az oldalon még szuper mérettáblázat is van, igazán nem lett volna nagy dolog megnézni. A menyasszonyi pólót legalább megbeszéltük, hogy élénk kék lesz, hiszen ez a nővérem kedvenc színe, és egy igazán vicces „Nemsokára férjhez megyek” mintát is választottunk rá.
Miután napokig nem sikerült dűlőre jutni, hogy a csapatnak milyen pólót készíttessünk, megírtam nekik, hogy kész, vége: dönt a véletlen, ha mi nem tudunk. A fekete és a fehér póló között érmefeldobással döntöttem, így lett fehér pólónk „Bulizni jöttem és vigyázni a menyasszonyra” felirattal. Nekem a végén aztán már mindegy volt, mit fogunk viselni, de örülök, hogy végül a fehér lett, mert a lánybúcsú egy forró nyári nap délutánján indult, amikor nem hiszem, hogy szívesen lettünk volna feketében. Amikor a nővérem meglátott minket, nagyon nevetett, és megköszönte, hogy elintéztem ezt az egészet.
A buli későbbi részében derült csak ki, hogy a fehér nem biztos, hogy a legjobb döntés volt. A lányok jó pár ital után már nem annyira tudtak figyelni a póló ragyogó fehérségére, és itt-ott megjelentek a vörösbor, a Pina Colada és a többi színes koktél nyomai a felsőkön. Ezen már csak nevetni tudtunk, örültem, hogy eltűnt a csapatból a feszkó, és szuper hangulatban telhetett az este. Később, mikor a nővéremmel éppen kettesben maradtunk, azért megsúgtam neki, hogy ne tudja meg, mit kellett kiállnom ezért a csini végeredményért. De persze minden jó, ha jó a vége, nem?