Amikor az ember a karrierében elér arra a szintre, hogy már minden butaságot megvett magának a nehezen megkeresett pénzből, amit megakart, akkor elkezd gondolkodni rajta, hogy mi olyanra költhetne, ami hasznos és értelme is van.
Így jártam én is, vagy is pontosabban ezen a ponton tartok. 20 évvel ezelőtt nyitottam meg az első italkereskedésemet, azóta már több, mint 20 boltom van szerte az országban. Nem mondom, hogy elképesztően gazdag vagyok, de van annyi pénzem, hogy ha eszembe jut valami, amit szeretnék, akkor azt előbb utóbb, de inkább előbb meg is tudom valósítani.
Már agyon sok mindenre költöttem életem alatt, de most már, az 50 felé közeledve arra jutottam, elkezdek hasznos dolgokkal foglalkozni, ami a jövőre is hatással lehet.
Van két gyerekem, és ugyan még tényleg nagyon kicsi gyerekek, de szeretnék nekik példát mutatni és szeretném, ha olyan irányba tudnám terelni őket, hogy jó ember váljon belőlük.
De nem csak jó, hanem tudatos embereket is szeretnék belőlük nevelni, ezt már az anyjukkal a születésük előtt tisztáztuk, így kitaláltunk egy csomó mindent, amivel a születésük előtt nem igen törődtünk, de azóta nagy hangsúlyt fektetünk rá nevelési célzattal.
Az egyik ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés. Mielőtt a gyerekek megszülettek, nem is tudtam, hogy vannak olyan kukáink, amibe külön lehet gyűjteni az újrahasznosítható hulladékot. Sosem foglalkoztam ilyesmivel, nem is érdekelt a téma, sokkal felszínesebb életet éltem, mint sem hogy ilyen dolgokkal menjen el az idő. Ma már tudom, hogy mennyire fontos a hulladék tudatos gyűjtése, így nem dobnék soha semmit rossz kukába.
Sőt! Mivel hajlamos vagyok a túlzásokra, sokszor előfordul, hogy ha elmegyünk valahova, ahol nincs lehetőség a szelektív gyűjtésre, összegyűjtöm a szemetet és hazaviszem, hogy válogatva dobhassam ki őket. Tudom, kicsit túlzás, de ha már csinálom, csináljam rendesen, nem igaz?
Odafigyelünk emellett a tudatos életmódra is. Az asszony megismerkedett a reformkonyhával, én pedig vettem mindannyiunknak biciklit, és hétvégente azzal szoktunk kirándulni, vagy csak elmenni jobbra-balra.
Van még egy téma, amiben nagyon is tudatos lettem, és az az energiatermelés kérdése. Régebben gázzal fűtöttünk, na, nem, mint ha én akartam volna. Mikor a házat építettük, azt mondták, az lesz a jó. Sosem érdekelt korábban ez a dolog sem. De mikor beléptünk a családdal a tudatosság korába, annyira beleástam magam a témába, hogy egy napelem kivitelező brigádot el is küldtem. Hogy miért?
Előzetesen sokat egyeztettünk, egy valamire viszont elfelejtettem szóban kitérni. Ez pedig nem más, mint a napelem tartószerkezet. Mivel mindenhol az folyik a csapból is, hogy nem szabad horgonyzott acélból készültet vásárolni, mert a korrózió miatt néhány év múlva lehet is cserélni, szint készpénznek vettem, hogy nem is hozhatnak nekem ilyet ide. Jó nagyot tévedtem, mert ideállítottak egy ilyen tartószerkezettel és azt akarták nekem feltenni a tetőre. Én ebből már tudtam, hogy nem egy profi csapattal van dolgom, ezért visszavontam a megbízásukat. Találtam egy másik céget, ahol az első pillanattól kezdve nagyon profi és korrekt hozzáállás mellett tájékoztattak és vezettek be a kivitelezés folyamataiba, nem merült fel bennem egyszer sem, hogy hozzá nem értő emberekkel lenne dolgom.
Nem is bántam meg, hogy velük csináltattam végül, mert nagyon precízül dolgoztak és tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel. A gyerekek pedig ebből is szuper értékrendet tanulnak, hiszen magunknak termeljük az energiát, ami nem mellesleg tökéletesen környezetbarát megoldás.
Egy szónak is száz a vége, az ember sokat változik, ha gyerekei lesznek. De szerencse, hogy általában ez jó irányban történik. Velem és az asszonnyal legalább is így volt. és hogy meddig fajulok még, azt nem tudom. Még a búzacsíra evésre nem tudtak rávenni. De ki tudja, mit hoz még az élet. Az is lehet, hogy a végén annyira elkap azzal is a láz, hogy búzacsíra termesztővé lépek elő.